Mennyi emberi szív és fájdalom él bennünk.
Mintha észre sem venné.
Mennyi szív kárban örül.
Mintha száz könycseppet ejtenék.

Halkan ringatja a fehér hó,
Észre sem veszi mennyi gond él.
Halkan csititja a gyermek síró,
Könnyező szeretetét.

S te bentülsz a szobában,
Játszol a zongorán.
Szememben égő vágy csillog:
Mikor játszod azt a régi nótát.

Azt a régi nótát, amiben te élsz és én,
Azt a régi nótát amiben a vágy újra kél.
Azt a régi nótát amikor hullik a hó,
Azt a régi nótát amiben újra hozzám bújsz.

VÉLEMÉNY HELYE