1.fejezet

Mielőtt nekikezdenék a mesélésnek elárulom- egyetlen név sem igazi. Nem arról van szó, hogy túl ciki lenne elmondani -egyszerüen nem merem. Nemhogy a sajátomét, a szüleim, a tanáraim a városom nevét is megváltoztattam. Nemvárom el tőled, hogy elhidd, éncsak azt mondom el, ami velem megtörtént. A nevem Cornelia Gen. Ez az én életem.

Csütörtök reggel kezdődött az egész. Olyan sivár nap volt mint a többi. A napsugarak alig jutottak be a házba- teljesen bedeszkáztam az ablakokat. Utáltam a napfényt. Utáltam az embereket. Utáltam a karácsonyt.
Aznap pontosan december 24-e volt, szüleim elutaztak minden egyes télen. mindig egyedül töltöttem a karácsonyt ami nekem csak kínszenvedés volt. Ugyanúgy történt minden, mint minden egyes évben, reggeli sétára indultam. ahogy kiléptem az ajón. vérvörös hajamba belecsapott a szél. És még az a hófehér sápadt arc... Mindigis imádtam a farkasokat. Lány létemre mégis a kedvenc állataim voltak. Séta után elindultam , hogy találkozzam Ellyvel a legjobb barátnőmmel. Éppolyan misztikus volt, mint én... Szóval összeis futottunk a kivánt helyen, és megrohamoztuk a kisboltot, ami éppcsak látszott a nagy hótól. Egész nap vihoráztunk, nevedgéltünk, hülyéskedtünk, még neki is mentem az egyik falnak. Vettem neki és magamnak két óriási téli fagyit, úgyhogy azzal elvoltunk egy ideig. Utáltam a fiukat.  Nem tehettem róla. Így születtem. . Ettük a  fagyinkat, és csak nevetgéltünk össze vissza, amikor egyszercsak vonitásra lettem figyelmes. Gyakran voltak ilyen képzelődéseim. Ezis azvolt, de elhittem hogy igazi. Elindultam hát a hang irányába, mitsem törődve Ellyvel, aki mögöttem futkosott és kiabálta a nevem: 
- Cornelia hova mész?? Állj már meg!- és rángatta  a karom de én hajthatatlan voltam. Tudtam, hogy egy farkas bajban van -ösztönöm most nemtévedett. egy kölyökfarkas kinlódott egy hatalmas medvével, csak játszott, de nemtudta mekkora veszély leselkedik rá. Alig lehetett egy hónapos, de olyan erővel csapkodott mancsával, hogy a medve csak kapkodta  a fejét ide-oda, a kis erdő mellett...
-Cornelia menjünk innen kérlek!
-Nem. Segitenem kell rajta!
-Megfog ölni a medve téged is és őtis!- megint rángatni kezdte a karom de elrántottam tőlle
-Haggy már békén! -és idegességemben ellöktem. Úgyéreztem magam mint akit hipnotizáltak. Csak a farkason járt az eszem.  Elly beütötte fejét egy nagy kőbe, esés közben amitől összeesett -de ez sem érdekelt. A farkaskölyök valamiylen úton módon elkergette a medvét, és az álomnak vége volt. Vége volt a hipnotizálásnak. A kölyök farkát csóválva futott oda hozzám, nyalogatott és szagolgatott össze-vissza és olyan érzést keltett bennem -megkedvelt. Megsimogattam puha kis fejét, és megfordultam -Ellyt láttam ott. Furán feküdt, a kő mellett kicsiny piros tócsa volt a hóban. Nagyon megijesztett,
-Elly! Elly térj magadhoz! -de nemmozdult. valamit muszáj volt tennem. 16 éves voltam, úgyhogy elbirtam, ezért karomba kapva vittem vissza a házunkhoz- szerencsére senki sem látott meg. Ruhája viszont teljesen átázott, ezért muszáj volt átöltöztetnem, és fejére kötést kellett raknom, de otthon se kötés se ruha!!! És most mit csináljak? Nem hagyhatom vizes ruhában! Fogtam vizes ruháit és rátettem a  radiátorra száradni, őt pedig betakartam az ágyban. Így biztos melegben volt. Másnapra tüdőgyulladást kapott, és néhány napon belül meghalt....
                                                                ***

Kopogásra lettem figyelmes
-Ki az? -kérdeztem és kinéztem az ablakon
- Desmond. A nevem Desmond Tyll -foggalmam nemvolt hogy ki a frász lhet az a Desmond. De azlrt kinyitottam az ajtót. teljesen kiakadtam a látványra. Olyan helyes pasit még életemben nemláttam! Barna haja összekuszált volt, szája kedvesen ívelt felfelé, amiből fehér fogai villantak ki. Szeme gesztenyebarna -takaros kis szoknyapecér lehetett! ;)
- Most költöztünk ide. Üdvözölni szerettelek volna- Ugye nem zavartalak meg?
-Á dehogyis. Mindig szivesen látom az ilyen csinos vendégeket - és vágtam hozzá egy kacajt. Úgylátszott értette a tréfát, azonnal beszélgetésbe elegyedtünk. Elmesélte, hogy nagyon soskzor költöztek már el, szülei állandóan vándorolnak az országban. Énis meséltem egyet smást, de az én életem nemvolt oylan érdekes. FElajánlotta, eljön karácsonyra hozzám ,hogy ne legyek egyedül. Amúgysem vágytam Elly társaságára. Valahogy nem.... Ezután Desmond elment, megint egyedül maradtam a házban. Nemvolt az olyan nagy. Mindössze egy fürdőszobából, egy hálószobából állt. Volt egy kis asztalka, egy kandalló, és egy ágyacska, meg persze fürdőkád és WC. Leültem az ágyra és kilestem a kis lyukakon- ami még kilátszott a bedeszkázott ablakból. Olyan jó kedvem lett, hogy mentem leakartam szedni, de eszembe jutott, holnap már úgyis visszaraknám. Akkormeg minek? Najó. Elhatároztam hogy leszedem. És hirtelen olyan világosság lett az egész szobában- olyan jó kedvem lett, 10 perc erejéig. Mert a nap ugyanis előcsalogatja a szeplőimet....
-A francba!!!!!- kiáltottam és a deszkák fél pillanat mulva ottvoltak megint rászegezve az ablakra.. -Ennyit a jókedvemről.
szépen megebédeltem és újjab hosszu sétára indultam. Út közben megint összefutottam Desmonddal...
-Szia!
-Szia Desmond!- kiáltottam neki, elég messze volt hozzám.
-Hogy vagy? -kérdezte nagoyon kedvesen (azthittem elolvadok.... hmm...)
-Köszönöm jól. Éste?
-Tökéletesen!- mosolyodott el, és újra megláttam hófehér fogait. Még a hó is sárga volt hozzájuk képest. Cseverészgettünk, és eljutottunk a kiserdő széléhez. Eszembe jutott a kis farkas, a medve...Elly...Ha akkor nem figyelek az állatra, Elly nem lenne most halott.... Nemsirattam Ellyt. Haragudtam rá, hogy nemhagyott békén...De hiányzott. Őszintén hiányzott... Előbuktak azok a buta könnyek már megint...Desmond észrevette, hogy valami baj van, és csendben vagyok, ezért megszólalt:
-És, hogyviseled Elly halálát?
-Én...én...én öltem meg...én...nemakartam...csak...buta volt....és.... -bömbölni kezdtem.
-Nemondj ilyeneket! nem a te hibádból halt meg!
-De...
-Cornelia! nem! A tüdőgyulladás nem egy mber hibáából történik. Te nem tehetsz róla...-Megcsillant a szeme.Vajon könnyek voltak?....gyengéden átkarolt, miközben hullani kezdett apró pelyhekben a hó. Elgondolkoztam arról amit mondott...
Ezek után már nemis beszéltünk, csak sétáltunk némán egy darabig, aztán elköszöntünk, és mindenki ment a maga útjára....
Aznap éjszaka nemtudtam aludni. Telihold volt. Imádtam az éjszakát, főleg amikor a holdat egyetlen felhő sem takarta. Káprázatosnak és misztikusnak találtam. Nameg ilyenkor vonitottak a farkasok....
Teltek a percek, vagy inkább csak vánszorogatak énmeg bámutam a plafont és gondolkoztam. Csend volt... Túlságosan nagy csend... Belebújtam gyorsan a papucsomba, felkaptam a köntösöm, és az ajtóhoz siettem; rátettem a fülem: semmi. Óvatosan kinyitottam és kinéztem...Síri csend... Piros fények voltak a városkában... piros...fények... alig kaptam levegőt...piros...fények...
-Tűz vaaann!!! -hallottam a kiáltásokat lentről!
-Tejóisten!! -szedtem a cuccomat amilyen gyorsan csak tudtam, öltöztem, pakoltam, és valami az eszembe jutott, vagy inkább valaki...
-Desmond! -összepakolt cókmókomat kivonszoltam a hóba, és rohantam le a városba..